Harc
Millió hallgat egyetlen szóra,
Magára az egy csak hébe-hóba,
Sziklaként harcol akarat ellen,
Legyőzni bizony Gigásznak kelljen!
Homloka ráncos, könyörgést unja,
Kínos gyötrődés, az időt húzza.
Lehetne élni egyszerű módon,
Jó a rossz ellen győzhetne jókor,
Azt tennéd mindig, ami a legfőbb,
Szeretnéd, kinek a szerelme leghőbb,
A kétség ritkán kínozna téged,
Biztosan hinnél a józan észnek.
Ám az ellenfél mindvégig harcol,
Lábam rossz úton járkálva sarcol,
Megbánom, újra csak arra tartok,
Nem hallom meg a jó döntés hangot,
Az ember gyarló, sokadszor téved,
Bukdácsol, hibáz és folyton réved.
A fránya ösztön, érzelem oka,
Ők döntik, kié a győztes joga
És gyakran nyernek az érvek ellen,
Az ember-voltunk több, mint a szellem.
Az élet sója tévelygés néha,
Talán az ember ilyenkor léha?
|
|