Ébredés
Hollóselyembe burkoló éjjel
öröm-hegyeket ígéri kéjjel,
enyhén balzsamoz az álom szépe,
színes pillangó mákonyos képe.
Halványul a Hold, a Nap fényesül,
délszín a hajnal, az ég ékesül,
ébred a világ, eszmél a tudat,
és pezsdít testet, a szellem kutat.
Tenger a rosszból, a jóból cseppnyi,
ijeszt a reggel, hagynám én veszni,
csak virágszirmot látnék parányit,
mosolyra nyílna lelkem és szám is!
Ábrándozom hát csüggedt-magamban,
éber álomban, kényszer-kacajban,
képzeletemben gyönyörűt látok,
a valóságtól fényévnyi távot.
|
|