Sóhaj – óhaj
Fonnyadt alkonyat hervadt virága
fásult lelkemnek öröm-hiánya,
púder takarja ráncaim mélyét,
kócolja arcom sápatag fényét.
Remény-csalogány más tájra vágyik,
öregedővel dudvaként bánik,
bénít a hajnal, bánt a sötétség,
ellenem esküdt már a föld és ég.
Vezeklem magam, lelkedjen lelkem,
áfonya helyett gyógyírral teljen,
búkedvem hunyjon, éledjen öröm,
méz legyen újra szerelem-gyönyör!
Rezgő holdfénytől aranyos harmat
gyöngyként csillogjon, bűvöljön hajnal,
koromló éjet piros nap váltsa,
hévvel árasszon új tavasz vágya!
|
|