Fénypalota
Fény palotája a lelkem lelke,
pávatoll színét az égből vette,
a gyönggyel ékes gyönyörök ágya
árnyékát veti a Nap trónjára.
Benne rózsáim lángfényben élnek,
a tűzben nyílnak, a vágyban égnek.
Zápor áztatja, vihar tépázza,
nyerítő villám, harag-hang rázza,
lelketlen lelkek és szellem horda
ordas vicsorral, karmokkal fonja.
Irigylő némber törné a zárját,
lopná a fényét, vinné az álmát.
Fény palotáját fényőrök óvják,
szerelem-szépség rózsáit szórják.
Öröm-virágok díszítsék kertjét,
önfeledt kacaj övezze kedvét,
soha ne legyen lidérces álma,
ölelje kéjjel boldogság árja!
|
|