Édesbús vers
Ti, édesbús – nekem kedves – versek,
ti vagytok a lelkem gyönyöre,
a szivárvány színe, mezők, berkek,
lángképzelet, varázs öröme.
Friss szél fúj a soron, dalol a dal;
s ha könnycsepptől nedves a húrja,
gyöngybetűktől a bú már diadal,
ezüst derű fénye, azúrja.
Tündérfátyla mögül izzik a nap,
sziporkáznak az éj-csillagok,
a reménység-madár tolla arany,
szépségében fürdök, ragyogok.
Alkonyatban nyíló őszirózsa,
mécsvilágom halvány füstfénye,
őrzőm, ki a verset holtig rója,
ez édesbús lelkem szemfénye.
|
|