az agykerék csak ámítás
ha lassan forog más hibás
időnk is csak sunnyogás
ősszel ázunk télen fázunk
nyár hagyja hogy temessük
tavasszal ám minden éled
az nem kitől nem kell félned
mert az ember sosem téved
friss csokorral kezedben
őszt a telet meg a nyarat
dobd el gyorsan
felejtsd el