Álommanók bóbiskolnak meseerdő avarán,
zöld levélkék libbennek a kis ibolyák derekán.
Szemérmesen hajladoznak napsugaras szellőben
mosolyogva összebújnak mesevirág erdőben.

Bogárfalvi almaliget integető szép fáin
pirospozsgás alma virít, roskadozó ágain.
Kacérkodva hív, integet, milliónyi színalma,
s énekel egy királykislány, legszebb Tündér Ibolya.

Arrasétál Alma János, hű kedvesét keresi,
s ott találja Ibolyácskát, ki az almát szereti.
Kristálytiszta harmatcseppek éltetik a zöld erdőt,
s boldogságra vágyó szívek hűen várják a nagy Őt.

-Drágaságom, Ibolyácskám,Tündérlegszebb Virágom,
tégy boldoggá, s én is téged, legyél végre a párom!
Illatozó ibolyák közt lesz még sok-sok almafa,
S minden évben, boldogságban, sok-sok Alma Jancsika.

2009