Fájdalom

A hegedű hangja sír,
Mázsás sziklaként gördülnek apró gyöngyszemek
Sós tengert duzzasztva, arcomon apró csermely csepeg

A hegedű hangja sír,
Ezer darabra tépi, marcangolja lelkem,
Eltakarva sok érzést, sivár sivatag foglal magának helyet.

A hegedű hangja sír,
S én bánatom, hangtalan zokogom,
Összetört szívem helyére érzést koldulok.

A hegedű hangja sír,
Elveszett reményért könyörgök szüntelen
Kegyetlen döntéssel életre ítélve.

A hegedű hangja sír,
Könyörtelen dallama örökre megsebez
A fájdalom bábúvá aljasít, tehetetlenné tesz.

A hegedű hangja sír,
Andalító, hullámzó hangok csendülnek,
Születtem, szerettem, életet adtam nektek.

A hegedű hangja sír,
Szívem vérző sebeit próbálom takarni, leplezem.
Menteném, de nem lehet, lelkem halálra ítélte az Isten.

2005. június 14.