Nem lehet

Kevés egy élet, hogy elfelejtselek
Szívem virágos kertje, többé nem virul neked
Bimbózó rózsák illata elveszett
Gyönyörű kertemet, szúrós tövisek erdeje nőtte be.

Barátságunk sok piciny szikrája
Lappangva perzselt, izzásba hozta vágyam.
Lényemben tüzet szított hangod simogatása
Szerelmem kitörni készülő vulkánként szunnyadt.

Bőröm érintésedre vágyott, ujjaid játékát kívánva,
Ajkam epekedve, szomjasan, csókjaid várta
Testem lehangolt hangszerként, mestert akart,
Játszani tomboló szimfóniát, szerelmes dalt.

Tűzijátékot akartam, robbanó petárdát,
Hatalmas földrengést, óriás csillaghullást.
Átszakadó gátakat a gyönyör folyóján,
Apró izzadtság cseppekből, sós gyémánt bányát.

Ringatózva fürdeni a szerelem tengerében,
Kifáradt ernyedt testemmel bújni karoló öledbe
Élvezni ajkad csitítását remegve, pihegve
Álomba szenderülni, majd ismét röpülni veled.

Te józanul mondtad, nagyon szeretsz!
De van valaki, ezért ez nem lehet!
Beláttam igazad, őszinteséged,
Bánatom nagy, mert így jobban szeretlek Téged.