Fullextra.hu

Huszonhárom éves voltam, amikor hirtelen öt gyermekem lett. Keresztfiaim édesanyja szanatóriumba került egy évre, így a három fiú az én gondjaimra lett bízva, a két sajátom mellé. Nem állítanám, hogy életem legegyszerűbb időszaka volt ez, de fel kellett nőni a feladathoz.
Tamás a legidősebb az öt gyerek közül, hat éves volt és akkor ment iskolába. Nehezen rázódtunk össze, de pár hét eltelte után már kialakult a házi rend, és kezdett az élet konszolidálódni. Mindennek pontosan meg kellett az idejét határozni és azt szigorúan be is tartani, különben nem tudtam volna a feladatot ellátni. A férjem akkor is sokat volt külföldön, így őrá sem mindig lehetett számítani, de ha otthon volt azt hiszem Ő volt a hatodik gyerek. Remélem, ezt nem olvassa el. Azon a napon mikor a történet zajlott, nem volt otthon, szerencsémre.
Délben hazahoztam az iskolából a Tomikát és leültettem a csapatot ebédelni. Míg ők ebédeltek, körbe-körbe mászkáltam közöttük, mert nem mindegyik tudott még teljesen önállóan enni. Tomika már nagyon ügyes volt ezért megsimogattam a buksiját, amikor a szemem megakadt a sötét barna haján, a forgóján. Apró fehér pontokat láttam. Néztem, hogy korpás a feje szegénykémnek, de nem értettem, mert két nappal előtte mostam nekik hajat és akkor semmi rendellenességet nem vettem észre. Közelebbről vizsgálgattam, és rájöttem, hogy ez valami más, és nem korpa, mert a hajszálon van rajta, nem mozdul, nem tudom leszedni. Gyorsan telefonáltam távol élő édesanyámnak, hogy rögtön árulja el, mi a csoda lehet az. Anyám a diagnózist rövid úton közölte, - kislányom a Tamás tetves. Nos ez a szó érdekes hatást tud az emberből kiváltani. Azon kívül, hogy majdnem elájultam, több száz helyen kezdtem el viszketni. Lerogytam egy székre. A gyerekek körbe vettek, a kicsik sírtak, a Tomika szegény meg úgy megijedt, hogy nagy szemekkel kérdezte, hogy most Ő meg fog halni? Elszégyelltem magam borzasztóan. Úristen nem elég szegényeknek, hogy baj van, még én is ijesztgetem őket. Tehát a figurát gyorsan játékosra kellett vennem.
Leültettem őket a gyerekszoba szőnyegre és rögtönöztem egy kedves Tetves mesét. Gondolom érzékelhető a kétségbeesésem, ha még arra is képes voltam, hogy megszerettessem a tetveket, nehogy Tomika féljen tőlük, hogy ott vannak a hajában. Persze az igazság az volt, hogy alaposan megbogarásztam a fejét mese közben, Öcsike közölte, hogy - keresztanyu úgy tesz, mint a majmok az állatkertbe-. Nos erre vidámodott a hangulat, bár a hasonlat nem igazán tetszett, de azt hiszem Öcsike csak jó megfigyelő lévén, a tapasztalatait mondta el. Hát állatot nem találtam, csak a meglátott kis fehér petéket. Persze ez cseppet sem vígasztalt, mert ahol pete van ott, biztos van olyan is, amelyik a petét rakta. Anyukám mondta, hogy menjek a patikába és vegyek tetűirtó szert. Azt hiszem, a kivégzésemre könnyebben mentem volna el, mint öt gyerekkel a patikába tetűirtót vásárolni. Mi lesz, ha ismerősök is lesznek ott? Mi lesz, ha megtudja valaki? Én szégyenembe elbujdosok, az biztos. Szemem előtt lejátszódott az ismert jelenet, amikor egy férfi csendben óvszert akart vásárolni. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült neki. Láttam a sorsom, amint kiabálják, -van tetűirtó szer?
Egy lakótelepen laktunk akkor, ahol egy erkélyről két lakás nyílt. A szomszédban egy fiatal pár lakott albérlőként. Mit volt mit tenni, becsöngettem, pedig nem ismertem őket még látásból sem. Egy fekete hosszú hajú fiú nyitott ajtót, akinek gyorsan elhadartam, hogy át tudna e jönni az öt gyerekhez, amíg én elszaladok a patikába tetűirtót venni. Hát mit mondjak elég érdekes pofát vágott, de nem hagytam szóhoz jutni, könyörögtem, hogy mentsen meg.
Érdekes asszociáció. Észre vettem, hogy ő is elkezdett vakarózni. Sandán nézegetett az ajtó felé, bátortalanul kérdezte, hogy
- öt gyerek?
- Igen mondtam, de ők nem bántanak csak a tetvek.
Erre elmosolyodott és mondta, hogy rendben de siessek. Persze futok ígértem.
A patikához érve, minden rémálmom beteljesülni látszott. A sor az ajtón kívül is kanyarodott.
A szívem a gyomromba vert, nem figyeltem semerre, nehogy valakivel találkozzon a tekintetem és kiderüljön, hogy ismerem véletlen. Elég gyorsan haladt a sor, mert mindenki csak mondott valamit, rakta a táskába és arrébb lépett fizetni. Már én következtem. Odaléptem a pulthoz és próbáltam halkan mondani, hogy..... De a patikus néni megszólalt és kérdezte,
- Mennyit kér? Elég bambán néztem rá.
- Mit, mennyit kérek?
- Maga nem tetűirtóért jött? Kérdezte szemrehányón, hogy a sort feltartom.
- Deee..... mondtam elhűlve
- Gyorsabban nem lehetne kedves, még sokan várnak Ön mögött a sorban, hallatszott egy hang hátulról.
- Mennyit kér? Kérdezte ismét kissé emeltebb hangon
- Nem tudom.... Válaszoltam, mert erre tényleg nem készültem, hogy a mennyiség is lényeg.
- Hányan tetvesek? Kérdezte most már fennhangon.
- Hát a Tomika.....de...
- Aranyos jobb ha az egész családot bekeni. Tehát hánynak adjak?
- Öt gyerek.... És magamat is számoljam? Néztem rá, már majdnem sírva.
- Ha nem akar tetves maradni, mindenképpen...
Azzal hat doboz szert a táskámba tett, és arrébb léptem fizetni, mikor láttam, hogy a mögöttem álló is azt kap, meg a következő is.
- Mi történik itt? Kérdeztem magamtól, félhangosan, még mindig bámulva.
- Az iskolába tetű invázió lett és a fél lakótelepet megfertőzték a gyerekek. Mondta egy idősebb úr mögöttem.
Végre fellélegeztem.
A szertartást mellőzöm az irtásról, mert ha a sorba ültetett gyerekekre gondolok, fejükön a nylon zacskóval, amint a doktor néni jött a fiamhoz látogatóba, még most is sírhatnékom támad. Akkorát nevetett azon, hogy én még a hathónapos tejföl szőke, három szál hajjal rendelkező fiamat is bekentem, hogy még a könnye is kicsordult. Mondtam neki, én biztosra megyek, mert most a plüss macik következnek........