Panka még pici lány. Öt éves. Nagy szemekkel csodálkozik a körülötte lévő világra. Felnőtt mértékkel mérve, nem túl tág ez a tér. Egy szoba meg egy konyha. A konyhában egy stelázsi, egy asztal, négy hokedli, és egy sparhelt van, ami fehér.
Panka nagyon szeret a közelében üldögélni, egyetlen kis kopott babáját öltöztetgetve. Anyukája vette a piacon, és varrtak neki mindenféle kis ruhákat.
A szobában két nagy ágy van középen, a végében egy sezlon. Ez csak akkor volt használva, ha a bátyját hazahozták a szanatóriumból, vagy a nagymama felutazott vidékről. Ez nagyon ritkán történt meg.
Egy fekete vaskályha is van, de abból ritkán jön meleg, mert állandóan füstöl.
Panka mindig remegett este, mikor bebújt a nagy dunyha alá, mert amíg a kis vékonyka teste fel nem melegítette, nagyon hideg volt.
Nemsokára jön a télapó. Anya mondta, hogy még pár napot kell aludni. Panka izgult nagyon, mert szerette volna látni, de mindig úgy érkezett, hogy ő már vagy aludt, vagy éppen nem voltak otthon.
Bátyust ma hozza haza  Apa a szanatóriumból. Várta.....
Fantasztikus meséket mondott mikor találkoztak. Farkasgyepü erdeiről, a benne élő állatokról mesélt, izgalmas kalandokat. Nagyon hiányzott a bátyja.
Csak halványan emlékezett az arcára. Még tavasz volt, a virágzó fák illata maradt az orrában, és az, hogy Attika nagyon sírt. Csak az integető vékony alakot tudta már felidézni. Az illat, a sírás hangjai, és az integetés maradt meg benne.
Most meg szakad a hó, hatalmas pelyhekben.
                                                                                          ...................

Panka, Attika ölébe kuporodva, csendben ült a szobában. Összebújtak, mint két kis árva veréb, remegve, dideregve. Iszonyú üvöltözés volt a konyhában.
Panka csak annyit értett, hogy az Anya nagyon veszekszik az Apával. Valami olyanokat kiabált, hogy akkor miért nem mész el örökre.....
Aztán a konyha ajtó becsapódott, és csend lett.
                                                                                          ...................

Eljött a nagy nap. Ma este jön a télapó.
Panka kis kopott magas szárú cipőjét nagyon szépen kifényesítette. Apa pár napja nem volt otthon, mert Anya mondta, hogy dolgozik, de Panka nagyon sajnálta, mert akkor most az Apa lehet, hogy nem kap a Télapótól ajándékot. Gyorsan elővette Apa ünneplő cipőjét és azt is oda tette az ajtóhoz, az övé mellé. Nem tudta az ablakba tenni, mert nem volt ablak. Csak az ajtón volt üveg, és ha kilépett Panka, akkor a járda mellett már a villamos ment. Ezért Anya mindig óva intette, hogy az ajtóban mindig meg kell állni.
Egyszer iszonyú sikoltozás volt, és Anya is kiszaladt, őt visszalökte, és Panka csak a kiabálást hallotta... Valami olyat, hogy levágta a lábát.
                                                                                           ..................

Megint nem sikerült.... A télapó már járt náluk, amíg ő délután aludt, és nem ébredt fel. Nagyon haragudott magára.
Volt a cipőjében egy szép nagy narancs meg egy kis piros csomag, benne mogyoró, alma, és cukor szemek. Attika és Apa cipője már nem volt ott, Attika már szopogatta a cukorkát. Panka is gyorsan kibontotta a csomagot. Leült a sparhelt mellé.
Az ajtóban Apa alakja tűnt föl, csupa hó volt, verte a bakancsát a lábtörlőhöz.
Amikor kinyitotta az ajtót hideg fergeteg söpört végig a konyhán, anya pedig csak állt és nézte. Panka rohant a nyakába ugrott, Attika is elmosolyodott. Apa három csokoládét húzott elő a zsebéből és azt mondta, hogy a Télapó ezt elfelejtette a cipőkbe rakni......
Anya beküldte őket a szobába.....
Panka nem akart bemenni. Tudta, hogy akkor Apa megint elmegy dolgozni, mert az Anya megint kiabálni fog vele. Ilyenkor mindig ez volt. A szoba lassan már lidérces álmaiban is úgy jelent meg, hogy hideg van, és ő remeg, mert csak a kiabálás van meg a dörömbölő hangok, meg aztán, hogy Apa dolgozik, Anya meg sír........
Apa azért dolgozik olyan sokat, hogy legyen mit enni. Anya igazán megérthetné ezt.
Most rettenetesen haragudott Anyára. Apa pedig még csokit is hozott neki a Télapótól....

Folyt.köv.