Panka minden hajnalban kis kocsit húzva maga után, házhoz szállította a tejes kannákat és az összekészített, tejfölös csuprokat, túrót, sajtot. Volt egy útvonal, amely mentén szépen körbe gyalogolt, és mindenki háza elé, kitette a megrendelt adagot. A falu vége felé egy kissé elhanyagolt háznál eleinte félve ment.
A fiúk, amikor mutatták neki, hogy mit kell majd csináljon, és merre menjen, ennél a háznál mindig nagyon felbőszítették az udvarban élő fekete korcsot.
Anya is mindig mondta neki, hogy a kutyáktól jobb félni.
Panka nagyon sajnálta a kutyust. A fiúk oda csalogatták a kerítéshez, mutogatva neki a sajtot, és amikor el akarta venni, egy bottal jó nagyot döftek bele. A kutya mindig vonítva hőkölt hátra.
Panka mióta egyedül ment, mindig megállt a háznál, bár oda sohasem kellett vigyen semmit. Előző nap gyűjtögetett a kutyusnak a maga ételéből, meg időnként csent neki sajtot is. Ilyenkor nagyon félt, hogy észreveszik, de a kutyust nagyon megszerette. Mikor odaért a farkát csóválva várta, és a bedugott kezét nyalta hálás szemekkel.
Egyszer napközben is volt erre dolga, és akkor látta, hogy az udvaron egy nagyon öreg, fehér szakállas bácsi fát vágott. Nehezen hajolt le a hasábokért, és kettőt-hármat a karjára téve lassan csoszogott be a házba. Panka, azóta többször megállt, hátha meglátja a bácsit, és megkérdezheti tőle, mi a kutyus neve. De ha látta is, és szólt neki, a bácsi csak ráemelte apró szomorú szemeit és nem válaszolt.
Így teltek a napok egykedvű ürességben.
Pankának sokszor eszébe jutott Apa. Vajon mi történt vele? Miért nem jön érte, és miért nem viszi haza? Nem tudta mit csinált rosszul, de abban biztos volt, hogy Ő nagyon gonosz gyerek lehet.
Esténként, mikor senki sem látta, még csendben folytak a könnyei. Kitalált valami imafélét is magának.
Mari néne ugyan tanítgatott neki egy imát, hogy "Mi atyánk, ki vagy a mennyekben", de Panka nem úgy akarta a Jézuskát kérni, mint Mari néne. Úgy érezte a Jézuska, csak akkor fogja meghallgatni, ha a saját imáját mondja neki.
 "Drága Jézuska, Anya azt mondta, Te nagyon szereted a gyerekeket, tudom ezért hoztál nekem is ajándékot, mikor otthon elrejtetted a karácsonyfát, amíg aludtam. Kérlek, most ne hozz semmit, csak szólj az Apunak, hogy siessen értem, mert nagyon várom." Ezt minden este elmondta magában. Nem volt benne biztos, hogy tudja a Jézuska, hogy Ő ilyen messze került. Attól is nagyon félt, hogy nem talál ide az Apu. A Jézuska lehet, hogy hiába értesíti..........
                                                                                      .......................
Ma hajnalban jeges szél süvített az utcákon, lefagyott az út is. Csúszott minden, Panka csak nehezen jutott előre a kocsival. Az ünnepek miatt sok is volt rajta az áru, a keze is rettenetesen fázott. Próbált sietni, de a szélben hamar kifulladt. Háttal próbált menni, úgy legalább a hó nem csapott az arcába, de így meg elég sokszor megbotlott és elesett. Lassan szét hordott mindent, és odaért az öregember házához is, de a kutyus nem volt sehol. Halvány fény pislákolt a konyhában, azt látta. Egy darabig álldogált, de nem történt semmi. Nem volt több ideje, ezért csalódottan a kis elemózsiát a kerítés mögé tette, ha előjön a kutyus, had találja meg.
                                                                                         ....................
Délelőtt diót kellett törnie. Szerette ezt a munkát, mert az istálló sarkában melegebb volt. Egy sámlin ült és egy kis kalapáccsal törte a diót egy farönkön. Nagyon óvatosan kellett ráüssön, nehogy nagyon összetörjön, és a bele meg szétlapuljon, mert akkor Mari néne a kezére csapott büntetésből.
Pali bácsi a tehenek körül tevékenykedett a három fiúval, mikor az egyik röhögve mesélte, hogy tegnap este, a vénember kutyája megdöglött. Éppen ott ólálkodtak, amikor az öreg kirohant és elkergette őket féktelen dühében. Ők persze visszamentek és mindenfélét bekiabáltak. Pali bácsi is nevetett és csak annyit mondott, habókos az öreg. Nem volt a kutyán kívül senkije. Most már biztos Ő is elköltözik ebből a világból. Szerinte jobb is lenne neki.
Panka szíve összeszorult. Emlékezett a szomorú szemekre, amelyekkel végigsimított Pankán mikor arra járt.
Meghalt a kutyus. Az Ő kutyusa is, mert egy ideje a sajátjának is érezte. Nem akart sírni, de nem tudta megállni. Kiszaladt az istállóból. Ömlöttek a könnyei és hangosan zokogott. Mari néne éppen jött ki a házból és meglátta.
-Hát beléd meg mi a nyavaja ütött, te jány? Mit itatod mán az egereket megen. Azt hittem mán túl vagy ezen a butaságon. Na eriggy, törd a diót, mer délután még el is köll vinned a megrendelőknek. Holnap szenteste, ma sütik a sütiket.

Pankának diótörés közben támadt egy ötlete. Több héttel ezelőtt, még nem sokkal az ideérkezése után, próbálta fölmérni a környéket, hogyan is szökhetne haza. A falun túl, az erdő mellett egy bozótosban látott egy kutya családot. Három kiskutyát szoptatott az anyjuk, és nagyon morgott, mikor Panka a közelükbe akart menni. De mivel Panka sokszor ment arra, és vitt is mindig ezt azt, végül megszokta az állat, bár nem engedte közel, de ha Panka leguggolt és nézte, azért nem haragudott.
Délután gyorsan széthordta a diót, és már futott is az erdő felé a bozótoshoz. Most nem fázott, nagy izgalommal dübörgött a szíve. Csak legyenek ott, könyörgött magában. Gyorsan kellene visszaérnie, mielőtt az öreg bácsi elköltözne.
A zsebében sajt lapult, meg egy szelet kenyér is, meg egy darab szalonna. Óvatosan közelített a bozóthoz, mert félt nagyon. Elővette a szalonnát, és remegő kézzel nyújtotta előre, de nem látta a kutyákat sehol. Csendben guggolt.
Egyszer csak egy gömbölyű bundás kis kutyus szaladt elő és nyalta a szalonnát, amit Panka még nem engedett el. Megjelent az anya kutya is, nézte a jelenetet, de nem avatkozott be, nem ment közel.
Panka elővette a kenyeret is, a kiskutya azt is mohón ízlelgette. Panka várta a többi kutyust is, de több nem jött elő. Már csak a sajt volt a zsebében, dönteni kellett, ha azt is megeteti vele, mivel csalogatja el? Próbálta az anyakutyát is csalogatni, de az csak tisztes távolból figyelte. Panka gondolta, húzza egy kicsit az időt, hátha az anya kutya is közelebb merészkedik. Még a sajtot nem adta oda, simogatni kezdte a kiskutyát, az meg játékosan hanyatt feküdt és nyalta Panka kezét hálásan.
Úgy elmerültek a játékban, hogy Panka észre sem vette, de kezdett sötétedni, és amikor körbe nézett az anyakutyát nem látta sehol. Szólongatta, de nem jött elő. A kiskutya nagy szemekkel nézett föl rá, és incselkedve csóválta a farkát, további játékra bíztatva.
Panka óvatosan ölbe vette, és futott vele vissza a faluba. Néha sietve hátra lesett, az anyakutya nem követi e, de nem látott semmit.

Már sötét este volt, mire az öregember házához ért. Óvatosan bement a kapun, és a konyhaajtó üvegén keresztül belesett, a pislákoló fénybe. Látta az öregembert, a konyhaasztalra borulva. Talán alszik, gondolta Panka.
Óvatosan kopogott. Nem aludt, mert azonnal visszamordult:
- hagyjanak békén, tűnjenek innen. Panka kicsit megszeppent, de már rettenetesen fázott is, hát remegő hangon válaszolt: -Panka vagyok, biztos tetszik rám emlékezni....
Az öreg felemelte a fejét és lassan fölállt. Panka szíve ismét hevesebben vert. Félt. Szeretett volna elfutni, de a szőrgombóc ott volt a kezében, és Mari néne különben is kidobná, ha hazavinné, meg biztos jól el is verné érte.
Résnyire megnyílt az ajtó és csak az öreg szomorú szemeit látta Panka.
- Találtam ezt a kiskutyát, de nem vihetem haza, elpusztul itt a hidegben.... Ugye a bácsi befogadja?
Az öreg egy darabig nézte őket, majd melegség költözött a szemeibe.
- Gyere be kislány, látom te szereted az állatokat nagyon. Barátságos kellemes meleg volt a konyhában. Panka szívéről nagy kő esett le.
- Igen, és nagyon sajnálom a bácsi kutyusát, én is nagyon szerettem, de ezért ne tessék elköltözni.
Elmosolyodott az öreg. Öntött egy kis levest egy tálkába és a kölyök elé tette. Az mohón két pillanat alatt fölfalta.
Az öreg nézte a kis hebrencs jószágot. Majd Pankára emelte fáradt tekintetét és ezt mondta.
- Tudod kislány, holnap jön mindenhová a Jézuska, de hozzám már ma eljött.
Panka tágra nyitotta a szemét a csodálkozástól...
- És Te láttad? Találkoztál vele?
- Bizony és hozott neked is valami ajándékot.
- Nekem?
Illetődött meg Panka.. De egyből el is szomorodott, mert akkor a Jézuska nem hallotta az Ő imáit, és akkor az Apa nem is fog érte eljönni, mert nem tudhatja, hol van. Hatalmas könnycsepp gurult az arcán végig. Az öregember megsimogatta a fejét, és mondta, hogy várj csak.....
Bemenet a szobába és kis idő múlva egy gyönyörű hajas babával tért vissza. Panka ilyet még sose látott. Hatalmas haja és tündöklő szép ruhája volt. Alvós szemeit gyönyörű szempilla keretezte.
- Nézd ezt hagyta itt neked, és azt üzente, hogy ez a baba egy angyal, és Ő fog rád vigyázni, míg a szüleid érted nem tudnak jönni. Azt is mondta, hogy nagyon szeretnek téged, de most értsd meg, hogy sokat kell dolgozniuk. Vigyázz rá nagyon el ne törjön.
Panka meglepetésében szóhoz sem jutott. Tágra nyílt szemekkel nézte a babát, majd egy szempillantás alatt az öreg nyakába ugrott.
- Akkor hallotta a Jézuska, hogy imádkoztam, és Apa tudja is, hogy itt vagyok., és akkor még sem vagyok annyira gonosz gyerek, hogy itt hagyjanak...... És akkor Ők szeretnek......
Az öregnek is kicsordult a könnye, magához szorította Pankát, és csak annyit súgott a fülébe, te vagy a világ legjobb gyermeke, egy igazi kis angyal.......

VÉGE