Magányos sas kémleli a tájat,
Felborzolt tollát fagyos szél járja.
Kegyetlen szemeiben, mély bánat.
Mogorva létében, nincsen társa.

Magányos szívem helyén kődarab,
Lelkemet acél abroncs szorítja.
Boldogságom van gyászba borítva,
Reménytelen létem megöl hamar!

Magányos éjszakán nincsen álmom...
Tomboló fájdalmamat nem bánom.
Szakadj kőszívem, hisz a sast várod!
Ragadd meg te sas, vigyed... had szálljon!