Mély barázdát váj arcomra
az idő múlása.
Lelkem gyűrűi híznak,
sokasodnak, - mint terebélyes
fatörzs, őriz múló éveket,-
kérges szívem úgy nem felejt.
Jeges szél sodor fagyott leveleket,
emlékek özöne, kavarog fejemben.
Boldogságom, nem óvtam
féltőn, nem vigyáztam, -
dacos haraggal veszni hagytam!
"Szabad akarat" mondja a biblia,
s ezt én is megkaptam....
Dönthettem, tudhattam!
Nem igaz.... ISTENEM,
mennyire NEM IGAZ....
Nem tudhattam, mert eltitkoltad!
Nem dönthettem, mert rám osztottad!
A kijelölt utat járhattam, sokad magammal....

Eső mossa szemem sós patakját,
haragom tovaszáll, hisz mindegy már.
Érkezik a jövő,
dörömbölve helyet kíván...
S én imádkozom, hogy Ő, majd
dönthessen szabadon, igazán !!!!!!