Életem fénye ma hazajött ebéd után. Láttam én a belépés pillanatában, hogy valami gondja van.
Ezt mi asszonyok úgy szoktuk mondani, hogy a szeme sem áll jól az embernek.
- Szervusz drágám ... hangzott a szokásos mondata, viszont az érzékelőim hangosan visítottak a fejemben, itt bizony valami nem stimmel.
- Szervusz, hogy telt a napod? Kérdeztem, persze ezt is szokásosan, nem régóta, csak harmincnégy éve.
Talán ennyi év kell ahhoz, hogy az adóvevők tökéletesen működjenek oda-vissza. Hiába is akar az ember mellébeszélni, nem sikerül. Azt hiszem a legjobb, ha nem szól semmit, az a legkevésbé feltűnő.
- Fárasztó nap volt, a szokásos. Tudod. Sok rohangálás, mint mindig, meg a rengeteg telefon.
- Értem. Válaszoltam okosan, és vártam a folytatást. Tudtam, hogy itt valami ki fog sülni, és az nem a sütőben lévő kalács.
- Ja tényleg szívem, képzeld el, felhívott valaki, és mindenfélét magyarázott. A felét sem értettem annak, amit mondott, de hétfőn délelőtt hozzák.
- Hmm. Igen szívem azt értem, hogy legyek itthon hétfőn délelőtt, de a többit, ha lehetne, egy kicsit részletesebben meséld el. Miért is kell itthon lennem?
- Valamilyen csomagot hoznak, vagy mi. Válaszolta és bevonult a készülő terepasztalához.
- Van még egy kis bökkenő, és lehet, hogy nem kellett volna bele mennem, de a végén mondták csak meg, hogy a csomag ára százezer. Közölte mellékesen, és nekiállt a terepasztal építésnek.
Uppsz. Erre kicsit felemelkedett a szemöldököm, valószínű a szemeim is kikerekedtek, mert ismerve férjem vásárlási szokásait, ha nem a vasútjáról van szó, akkor a százezer, az azért százezer. Tehát ha be akarnék vonulni egy Váci utcai butikba, valószínű mindenképpen kivizsgáltatna.
- Értem kedvesem. Bár momentán nincs a pénztárcámban százezer, de mégis áruld el, mi a fészkes nyavaja van abban a csomagban? Mi kerül ennyibe? Kérdeztem, talán csak egy leheletnyivel hangosabban, mint szoktam.
- Mit tudom én szívem, nem értek én ezekhez, valamilyen tisztítószerek, vagy mi a csoda, különben meg itt a telefonszáma a csajnak, aki felhívott. Azzal egy kis fecnit nyomott a kezembe, és lázasan tovább készült a terepasztal.
- Egyetlenem, ha jól értem, akkor te most azt közölted velem, hogy százezer forintért vásároltál tisztítószereket, amikor azt sem tudod, mi az a porszívó, seprűt meg csak álmaidban láttál, mikor röpködtem vele?
- OKÉ elismerem, hogy hülyeség volt. De annyit beszélt, hogy én nem tudtam figyelni. Csak válaszolgattam, hogy igen, igen, aztán meg már csak az volt a kérdés, hogy hová hozza a futár. A végén hozzá tette, hogy a végösszeg százezer. Akkor már beláthatod, cikis lett volna azt mondani, hogy nem kell.
Kis ingerültség volt a férjem hangjában, amit több ok is okozhatott.
Egy, hogy minek zaklatom ezekkel a buta kérdésekkel, kettő, hogy ő nem tehetett semmit. Áldozata lett egy kedves csilingelő hangú babának. Egyébként is jót akart, hisz tisztítószerre mindig szükség van egy háztartásban, és ennyi pénzért biztos valami nagyon jó dolgokat hoznak.
Végül is a szándék a fontos. Azt semmi képen nem lehet rossznak nevezni, hiszen nekem akart kedveskedni. Gondoltam Én.
Persze azt sem hoztam elő ebben a szituációban, hogy ha ajándékot akar nekem százezerért vásárolni, ne a tisztítószerekből válogasson, annál inkább se, mert a takarítógépünkhöz, semmilyen szer nem kell. Csak a forró gőzt használja, igen hatékonyan, vegyszermentesen.
- Azt hiszem szívem, én felhívom ezt a hölgyet, nagyon kedves neve van, Natália. Biztos megérti, hogy ennyi takarítószerre életünk végéig sem lesz szükségünk. Már nem vagyunk ugye mai gyerekek. Remélhetőleg törli a rendelésedet. Mindezt mosolyogva mondtam, nehogy sértésnek érezze a lelke. Végül is rám gondolt, hogy nekem könnyebb legyen.
- Igen azt hiszem ez a helyes. Engedélyezte kedvesen.
- Halló, itt Ráduma Natália. Igen kedves Natália, Önt keresem Balekné vagyok. A férjem....... Ja, hogy emlékszik rá......Sejtettem.... Nem...nem... semmi gond, csak szeretném lemondani a rendelést, mert nekünk olyan a gé...... Aha....Szóval ezek nem takarításhoz való tisztítószerek? Értem....persze...értem... Számítógépekhez?....ja...ja....Tudja nekünk összesen két laptopunk van, ezekhez talán egy kicsit túl rendelte magát a férjem. Milyen? Jázmin illatú is? Nem köszönjük, azt hiszem a férjem sem fogja bánni..... Nem, ne aggódjon kedvesem, a párom meglesz ezentúl is a jázmin illat nélküli gépével. Kattttttttttt. Letettem a telefont.
- Kedvesem ugye nem nagyon akadályoz majd a munkádban, ha ezentúl sem lesz a géped jázmin illatú? Elismerem, kicsit cinikusan hatott a kérdésem.
- Nem, semmi gond, elvagyok így is. Válaszolta, és nagy iramban épült a vasút.

Életem fénye pár perc múlva még annyit mondott.... Jó hírem is van: nem megyek ma focizni....Hmm