Legfelsőbb hatalom a szivárvány lett.   
Meghatározza, a pontos helyeket.
Főszínekként a bíbor piros,
a sárga, és a kék feszíthet.

Házasságaikból megszületnek,
Az elsőrendű mellék színek
a narancssárga, az ibolya,
vagy a zöld színgyerekek.

A három főszín, kizárva mindent,
szerelmes orgiában egyesülnek.
Beteljesülésük a visszafogott barna,
vagy a konzervatív szürke.

Hiába harsány a piros,
rikít a sárga, vagy a kék.
Méhükből a tompa,
tört színek léte kél.

A fehér: a színek királynője,
tiszta, szűzies szerelem jelképe.
Hihetnénk, hogy benne,
semmi színes nincsen,

Ő az ártatlan, az érinthetetlen.
Gyönyörű fehérsége, bűnös titkokat rejt.
Szivárványszíneknek, fergeteges násza,
buja egyesülések, heves kavalkádja.

Szerencsétlen fekete,
a megtestesült gonosz!
Gyász és kárhozat, félelem érzete!
Lelkünk kínjai sűrűsödnek bele.

Ő csak ábránd, csak káprázat,
nem árthat senkinek.
Végtelen sötététség, üres és színtelen.
Tökéletes semmi...léte a fénytelen!

E csodálatos világot mi teremti meg?
Ki osztja a rangot és dicsőségeket?
Ősanyánk, a nap, ontja sugarát földünkre,
száguldó fényének megtörésével....

Világunk ezért lett, gyönyörű és színes .....