Emlékek sodrában gázol a lelkem
eldönthetetlen a hely.
Szelektál ezer és ezer kis sejtem
kérdéssé torzulva zakatol egy ütem.
Temetni kell?
- vagy -
Őrizni örökre?
Bíró az idő!
-persze várat magára-
Csak akkor siet, mikor nem kellene.
Most, mikor üvöltve könyörgöm hozzá
kínomat látva, csak cammog röhögve.
Csukott szemem mögött pereg a film
- szupernyolcas fekete fehér -
Néha úszva lassúvá válik
míg legördül egy sós csepp, és
megkövesedik.
