A Világ tetején

Valamikor együtt jártunk a Világ tetején…
Mi álltunk ott akkor…? Vagy csak Te meg én…?
Orrunkat tűzpirosra festette a márciusi szél,
ajkunk mohón itta a forró csókok fűszeres ízét.
Felettünk a végtelenben egyre tágul a Világ, -
mi azt éreztük sejtjeinkben, hogy nincsen távolság.
Apró mezők, csöpp kis házak, a hegy ölelésében
elmosódott folttá váltak egy szürreális képen.
Álomvilágomba zártan enyém lett a főszerep,
bábszínházamban a sors mesél, s a nevem Marionett.
Valamikor együtt jártunk a Világ tetején…
Mi álltunk ott akkor…? Vagy csak Te meg én…?

2008-05-29

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=KedvencVers&file=song&c_id=1409