Elporladt álmok

Tegnap volt az, mikor rám szakadt az ég,
és szemed tükrében kialudt egy fény.
Szakadékba taszított a felértékelt múlt,
már a pokol kapuja is sarkig kitárult.
Haragvó tengerré duzzadt könnyeim árja,
örökre elveszett vad szívem álma…
Lépteim nyomán elszáradt virágok:
gennyes sebek borítják megdermedt világom.
Sok rothadó gond bűzös jövőbe fúl,
sárt dagasztó cipőm alól elfogyott az út.
Mindent vagy semmit - zakatol a hangod,
őrjöngő lelkem már soha nem lesz boldog.
Nincs már semmim, mi ne lenne Tiéd,
…csak a szél sodorja elporladt álmaim feléd.

2008.09.24