Ma este, Rólad mesél a csönd bennem
- óvakodva nézeget felém a hold -
sötét éjemben félelmek csörtetnek,
mosolyod volt az, mi új reményt adott.

Mosolyodból született a hajnal is,
megteremtve ismeretlen száz csodát.
Sejtjeimben nem zenélt még dallam így,
szerelmem még a mennyben is vár tovább.

Vad vihar elsodorta zokogásom,
sóhajomból szürke felhő született,
szíved otthona fényévekre távol,

álmainkat ma már eltemethetem.
De tán, ahogy a vadvirág is bárhol,
egyszer, újra megszületsz szerelmesem.
 

2008-10-04