Lőrinczi L. Anna : Mezsgyén

Mohón kortyolja az éj a múló percet,
vágyam pillanatba kövül, mert
elhaló mersz ez -
tébolyult sejtek démonokká váltak,
álmokat tipornak, reményeket zárnak.
Suttogó árnyak fogják meg a kezem,
…valahol eb vonyít
– talán szerelmesen -
pattanni készül, feszül a húr bennem,
ringó csípőmhöz simul tűzben izzó tested.
Sóhaj, kiáltás, szívem zakatoló üzem,
…zavaros kép tisztul,
- jégbe zár a szemed -
fehér a szivárvány, tündöklik a fénnyel,
vadvirág zokog összetört cserépben.
Távolodni látlak, álmom elereszted,
- elfogyott az út.
Végtelen mély itt a csend...