A hajnal, harmatos leveleket könnyezett, s a fák lombjai
valószerűtlen mozdulatlanságban sóhajtoztak.
A csend, mélyen belemart a feltörő gondolatokba...
Zuhanni kezdett a becsukódó értelem,
s a tudattalan lét peremén,
valamilyen megfoghatatlan sötétség ölelte szorosan.
Álom és valóság, élet és halál.
Az ébredés megöl, vagy felszabadít?
Ki tudja... Tudhatja valaki?
A könnyek kőbe vésődnek,
s a nagy semmi elnyel mindent,
feneketlen forgásával atomokra centrifugálva
a jövőt... a  múltat... s a jelent...
ha léteztél egyáltalán.