Lőrinczi L. Anna: Búcsúdal 

Végtelenbe zár a búcsú,
örök fénnyel ragyogón
emlékeim gyűrt lapjain
könnyek között ballagok. 

Időm pergett
- szemfényvesztve -
álmaimba ringatón,
madár röppent
- szárnyat bontva -
de a földbe csapódott!
Kezem kötve
zárt bilinccsel
- szeretetből ötvözve -
kalitkában
szabad lelkem
- én zártam be örökre -! 

Itt van az út, s akaratom...
Egyszerű a képlet:
kemény szívem ne dobbanjon,
kőbe zártan éljen!
  

2012-01-08