Lőrinczi L. Anna: Esélytelenül

Karodban talált a kacsintó hajnal,
mosolyogtál rám békés nyugalmaddal.
Boldog, szerelmes sóhajod hallhattam
- vágyam szikráját, s csókomat akartad.

Szerettünk vadul, szenvedélyes tűzben
hamuvá égtünk, s lebegtünk az űrben
cseppekre tördelve, gyönyörbe gyűrten...
- jó lenne hinnem, hogy nem leszel hűtlen.

 [...]

Gyűlöllek Kedves, bár nem lenne szabad.
Gyűlöllek, mert talán hazugok a szavak!
Szeretlek - még ma - bár nem lenne szabad...
- de szeretlek, mert a szív szeretni akar.