Lőrinczi L. Anna: Egyfiam 

Szerelmes álomból születő gondolat
voltál, hogy élhess dobogó szívem alatt.
Vigyázni vágytam lépteid, fogni csöpp kezed,
majd utadra engedni, ha eljő a pillanat.
Hittem, megtanítottam mi az szeretni;
- forrón, önzetlenül, odaadón -
s hogyan kell küzdeni a céljaidért,
kitartón - soha nem megalkuvón-.
Fölülmúltad legmerészebb álmaim,
mert egyetlen vagy, és rendkívüli.

Karodban hoztad első drága kincsed,
büszke férfiként mutattad kisfiad.
Szívünk akkor is együtt dobbant,
mint mikor először moccantál bennem.
Ma már felelősségekkel terhelt Ember 
lettél fiam, szőke buksid megritkult,
s gondokba gyűrődik a homlokod.
Sajnos az idő kegyetlen - működő malma
engem sallanggá őrölt benned,
bennem pedig haragos fájdalmat csiholt.

2013-08-30