Lőrinczi L. Anna: Nefelejcs

Ma úgy hiányzott két kezed ringató érzése
a rajtuk szétfutó lüktető erek térképe,
borzongott a bőröm csalóka vágyakban égve…
- Őröl az idő vas foga, de nem kezdi ki mégse.

[…]

Rozsdamarta estéimen kukázik a magány,
torz vigyorral rám nevet -  mert szarkalábat talál.
Önfeledt kacagásaiddal van tele a zsák,
pár felszínre törő dallam ez, emlékek nyomán.

Megváltó álmokat hordoz a szél tépte éjjel,
buja mezőn eltaposott vadvirágok élnek.
Egy elvesztett nefelejcs is fejet hajt ott éppen,
derűs hajnalokat remélt, örök meghittséggel.

2013-12-08