Vértelen arccal - Egy vámpír naplójából
Felkerekedtem, mákonyi ködben látni az arcát...
Gyémántot követeltem a férjtől, ő az adósom:
Dögkeselyűvel küldi a jussom, az ékszeres angyalt.
Nem baj! Hogy ha felejti, az asszony lesz ma a váltóm...
Nappal bankár vértelen arcát látod esengve,
Vámpír őseim Erdély zord falait lecserélték;
Nemrég szárnyakon űztem a sírig a semmirekellőt,
Szívtam a vérét, vájtam a bőrét, téptem a gennyest.
Olvasom égve az Estben, Marson a felfedezőút
Mint szedi áldozatát; új vírus, s alvad a vér is?
Nappal a szakmai munka a fontos, s éjjel a múltam
Nem hanyagoltam; sajnos a műfogsort ma lenyeltem.
|
|