Shakespeare kertjében
Álmos nem vagyok, mert már álmodok, Shakespeare kertjében élet-rab vagyok. Tündér-királyok, bohóc-farkasok, Baljós kacajok, gyilkos pénz-sasok.
Hamlet kezében beszédes monológ, Koponyám kapkodom, köd gomolyog. Átkod szórd, király! Ott a várfokán, Éteri tested vesztett koronát.
Mondd el titkod, mitől tűnt el erőd?! Kakasszóra mért lépsz napod előtt? Zúgod, nem várt és igaztalanul Ölték meg a tested, ököl beszorul...
Tisztulni se tudtál, háborúk és halál Vermét hányszor ástad, s ravatalát Ácsoltad a gúnynak, mentél tovább. Láng-üszkökön léptél, védtél határt.
Most itt állsz némán, fájdalmad eged, Vársz, fiad meghallja üzeneted? Bosszúra bosszú jár, dárdára kard, A halott nem nyugszik, szelleme a kar.
Vérfolyók, zendülnek harang-hadak, Bús király, mért hallom sikolyodat? Shakespeare, Uram, kacagsz? Roppant korok Csontján égő tűz, Dánia zokog.
|
|