Nagy melegben ritkán vagyok rávehető a főzésre, de ha mégis,
akkor kisvendéglő szinten indítom be magamat, amikor is minimum
négyféle finomság rotyog a lábasokban, fazekakban.

Persze nem is csinálhatnám másképp, hiszen a három tagú család
legalább háromfelé válogat! Nem mondom, vannak átfedések, de
sajnos egy kezemen megszámolható, hány ilyen étel létezik.

Általában éjszaka 1 és 2 óra között kelünk a férjemmel, mert
mindkettőnknek meggyőződése, hogy éjszaka lehet legintenzívebben
szellemi munkát végezni.

Főzéskor hajnal négykor már a konyhában sürgök-forgok. Tegnap
sem volt ez másképp, de az időzítés volt rossz. A hangulatom
szabályozhatatlan, csak ezzel magyarázható, hogy szombat este
támadt főzhetnékem. Gyorsan ki is vettem a jégről a
marhahúsleveshez, vadashoz, tejfölös-gombás csirkéhez,
sertéspörkölthöz a hozzávalókat.

Ébredés után főzöm a kávét, közben villant az agyamba, vasárnap
van! Ami nálunk piacnap. Rendkívül hátrányos helyzetűeknek tartom
emiatt magunkat, mert úgy érzem, a piac, és nem mi irányítjuk az
aznapi programjainkat. Arra már gondolni sem jó, hogy lustizásról
szó nem lehet! De mit tegyünk, ha elöljáróink sok-sok évvel
ezelőtt, ki tudja miért, megmásíthatatlanul így döntöttek?

Na szóval, mire lefőtt a kávé, fejemben kész volt a terv! Négyig
a számítógép előtt a helyem, mert ugyebár a szellemi munka...
Hatkor irány a piac, hogy hazaérjünk, mire melegszik az idő.
Fél nyolcra itthon vagyunk, nyolckor "regebédelhetünk"! Ez utóbbi
nem elírás, csak egy általam kreált szó:-). Nálunk ugyanis reggel
van a fő étkezés, napközben csak eszegetünk ezt-azt.

A kivitelezés előtt még egy kis kitérő, mert aki nem tudná,
annak szeretném figyelmébe ajánlani, a jó és hosszú házasság
titka a meghitt beszélgetések szinten tartása! Ennek meghonosítása
sem egyszerű feladat, de semmiség a fenntartásához képest!
Ennyi körmagyarázat után jöjjenek az események!

Kávézás után befészkelem magamat a több hét székpróbálgatás után
bevált fotelembe, ami ebben a hőségben nem a legideálisabb, de
fő a kényelem! Ehhez ilyen időjárási viszonyok mellett
nem szabad megfeledkezni a folyadék felvételről sem! Oda is
készítem magamnak az asztalra.

Végre nekiülök írni. Ahogy ez lenni szokott, az ihlet mindig akkor
szállja meg az embert, amikor erre kiszabott ideje van. Az én fejembe
is tódulnak a jobbnál jobb ötletek, csak győzzem számon tartani őket.
Mit tehetek egyebet, írok, rendületlenül írok! Egyszer csak arra lettem
figyelmes, szépen világosodik. Az órára néztem, fél öt elmúlott.

Mentés, gép kikapcs... Felpattantam, ezzel a lendülettel
késztettem öngyilkosságra az üdítős üveget. Gyorsan kaptam utána,
így csak egy pohárnyi került a szőnyegre. Ki a fürdőbe, takarító
alkalmatosságért! Közben járt az agyam, hogy hozzam be a
lemaradást, késleltetést?

- Édeske, ugye segítesz nekem, ha szépen megkérlek! - próbálom
felvenni a kommunikálás fonalát Mikivel, aki velem
átlósan ül a gépe előtt, és valami hihetetlenül érdekfeszítő
anyagot bűvöl a neten...csak így lehet, mert különben
elképzelhetetlen, hogy ennyi energiát emésszen fel a próbálkozásom,
mint ahogy lentebb vázolom:-).

Tehát óhajom közlésére a közénk telepedett csönd a válasza...
sebaj, maradék türelmemet rápazarolva, próbálkozom ismét. Válasz
most sincs, miért is lenne, hiszen én elhagyom a bázist a vödör
és felmosó társaságában.

Visszafelé bedobálom a húsokat a mosogatóba, mosás és feldolgozás
céljából, elvégre az idővel takarékoskodnom kell! Majd vesszen,
aminek vesznie kell, megállok a szobaajtóban:

- Morgókám, figyelsz egy picikét?

Válasz most sem érkezik, de megmozdul a székén. Türelem, mert
ha most felcsattanok, annak csak kudarc lehet a vége, és mehetek
egyedül a konyhába!

- Segítesz nekem egy kicsit, ha szépen megkérlek!
- Mi van? - böki oda kurtán, még értetlenkedve, de legalább
érzékeli a jelenlétemet.

Hurrá, pár perc, és indulhat a főzési manőver! - gondolom
végig, és mosolyogva ismétlem meg a kérésem:

- Segítesz nekem, ha szépen megkérlek?
- Kérjél meg! - mondja még mindig a gépét bűvölve.

Megismétlem a kérésem, bár be kell vallanom, már kissé remegő
gyomorral. Láss csodát, életem párja megmozdul. Elismerés ide!
Mert még öt óra előtt a konyhában vagyunk mindketten. Mire
kikészítem a vörös- és fokhagymát, szolgálatkészen veszi át tőlem
a tálat, és hatalmas "munkakedvvel" áll neki a tisztításnak, és
felvágásuknak.

Jutalomképpen jöhet a már említett "meghitt beszélgetés":

- Mivel kötötted le annyira magad?
- Olvastam.
- Megkérdezhetem, mit?
- Kérdezd!

Úgy tűnik, rossz éjszakája volt, kicsit nehezen indul be a
folyamatos beszélgetés köztünk:-). Semmi gond, fog ez menni!

- Meséld el, légyszi, mit?
- A biotermesztésről egy cikket - volt a meglepő válasz.
- Hmm... Mióta érdekel téged a mezőgazdaság?
- Ki mondta, hogy érdekel? Egy programot kerestem, és ezt
találtam.

Nem bírtam ki, hogy fel ne nevessek. Végül ő is elnevette magát,
és mesélni kezdett. Most már meg sem kellett szólalnom, folyt
belőle a szó. Hát valahogy így, kedves sorstársnőim!:-)

Megnézem az órát, mindjárt indulnunk kell, fél hatkor ébresztem
a hétalvó lányom, akivel a piacra szándékozom menni. Indulásra
minden rotyog a tűzhelyen.

Kocsiba be, piacra ki. Lassan sétálunk végig a sorokon, telnek a
szatyrok, igaz nem egészen azokkal, amiért kimentünk, de lényeg
a lényeg, vásárolunk! Közben az órámra nézek, hét óra, fogom a
mobilom:

- Szia, drága! Nincs nagy piac, ma sem tudunk gyümölcsöt venni.
- Szia, ezért hívtál?
- Háát, nem egészen, ezt csak úgy mondom...sok jóra ne számíts!
- közlöm mosolyogva - légyszi, zárd le a pörkölt alatt a gázt.
- Melyik annak a kapcsolója?
- Pillanat, Mikulkám! Igen, vegyél! Két kilót, kicsim!
- Abból a belső ládából, ha lenne drága - mondja egyetlen utódom,
miközben én a papájával próbálnék értekezni.
- Itt vagy?
- Itt hát, hol lennék?
- Ha szemben állsz vele, balról a második. Igen, maradhat! -
válaszolok az eladó kérdésére.
- Mi van? Mi maradhat?
- Azt nem neked mondtam. Szóval értetted, melyiket zárd le?
- Értettem hát! Nem vagyok én hülye...mikor jöttök?
- Még van egy pár sor, de sietünk!

Továbbsétálunk. Telnek a szatyrok hagymával, zöldséggel, gombával,
de fő, hogy telnek! Pillantás az órára, fél nyolc. Mobil a kézbe:

- Szia, Mikuli drága! Tegyél fel vizet forrni a dupla fazékba, és
ha megkérhetlek, készítsd elő a turmixgépet és egy közepes
méretű lábost.
- Mást nem üzentek? Hol a francban vagytok ennyi ideig?
- A piacon, édesem...hát hol lennénk? Jól van na, te vagy a világ
legaranyosabb, legszorgalmasabb férje...Ne morogj már annyit
te csúnya morgó medve!:-))) Pár perc, és otthon vagyunk! Ha
megcsinálod, amit kérek, nyolcra prezentálom a regebédet!

Így történt, és higgye el nekem a kedves olvasó, ebben egy picike
túlzás sincs!