Akkor
Lőrinczi L. Anna: Akkor
Mikor zokogó anyád sikított!
Mikor elvágták fojtó zsinórod!
Mikor felsírtál, s az élet sodort!
Mikor sóhajtasz majd, hogy ennyi volt?
Gyávának születtél volna,
meghunyászkodóvá válva?
Mit neked ezernyi szikla,
hisz neked anyád a minta!
Erőd a léted, ne add fel,
mit láthatsz élted tükrében?
Egy gyáva, tétova férget?
Ne hagyd, hogy bőrödben éljen!
A múlt az csak egy emlékmás,
jövőd színházi délibáb,
jelened mély pokolba zár,
utad elrendeltetett már?
Mikor vas marok szorítja szíved!
Mikor nem dobban, mert beleremeg!
Mikor várod, hogy utolsó legyen!
Mikor már tudod, hogy úgysem mered...
|
|