Eresz alatt fecskefészek,
fészekben sok kicsi lélek,
fecskefiúk ültek sorban,
nagyság szerint libasorban.

Fecskemama szólt hozzájuk,
csemetéknek mi a vágyuk?
Hozott Ő most jó ebédet,
kukacot meg színes férget.

Este van és csillag ragyog,
fecskepapa álmot hozott,
dolgozott már nagyon sokat,
hogy eltartsa a családjukat.

Otthon már az egész család,
boldog most a fészekrakás,
összebújva melegednek
s ölelik a gyerekeket.

Tölgyfa lombján pici veréb,
le-le hunyja még a szemét,
álmosan ül meleg fészkén,
harkály koppan  a fakérgén.

 
Veréb mama száll az égen,
elment Ő már nagyon régen,
viszi útja réten, mezőn,
házak felett, kerek erdőn.

 
Odaszállt most fészkére,
s verébfiát megkérte,
ebédeljen jó étvággyal,
nőjjön nagyra bátorsággal.

 
Nőtt a veréb hatalmas lett,
madárszárnyon vígan repdes,
Most már Ő száll a világba,
s várja fészkén fiókája.