Gyümölcsöket rakosgatok,
jóból, rosszat válogatok.
Elmerülve gondolkodom,
egy viharverte narancshéjon.
Fejemet épp lehajtottam,
mikor megindult a roham.
Káposztának serege,
zúdult már a fejemre.
Az egyik éppen eltalált,
lilaszínben sántikált.
Tarkóm tőle nagyot koppant,
elmém ettől lángra lobbant.
Wazze, mondom magamban,
s káposzta a nyakamban.
Ütésétől meginogtam,
kábán fejem felhajtottam.
S mint aki már sokat ivott,
lila ködben látott napot.
Eszembe jutott egy bölcselet,
mi most elvette a kedvemet.
Tedd meg, amit ma kell tenni,
holnapra ne maradjon semmi,
mert lehet, ma egy élet veszett,
s kihűlt vele tekinteted.