Legbelsőbb énemben érted dobban szívem.
Megsebzett lelkemre vigaszreményt hozol.
Csak óvatosan őrizd, hogy ne fájjon a tudat,
ha holnaptól fogva már máshoz tartozol.

 
Hintázó szerelmünk magas égig röppen.
Felhők felett kacag és búsul halk dalon.
Tátongó mélyre hull, mint kettétört csillag,
ha kihunyt fénnyel landol néma partokon.

 
Fehér hattyú szárnyain bíborszínű vércsepp.
Fájdalmasan ég, mitől könnybe fúl az ég,
s az ellibbenő szerelem jeges vihart szítva,
felkorbácsolt tengerben veszti el, mi szép.

 
Festett karmú félelem, szivárványon sétál.
Félig halott mosolyával búcsú verset ír.
Csillagbetűs holdsugara örök álmot hint rám,
s gránitkockán ébred a csenddé dermedt sír.

2008-09-14