Mint hiú pillangó mely színes szárnyát bontja
így indultam Én is egy ismeretlen útra.
Fák illatában kerestem éltető vágyakat,
de csak törött üvegen láttam létfoszlányokat.
Távolról aranyhintón ült a nap fényes korongja
közelről szekéren tolta azt gőgös hatalma.
Szikrája beragyogta bőröm puha sejtjeit
s pióca módjára szívta a test áramló nedveit.
Sugara játékosan tűzött égi koszorút fejemre
elhamvadt hamut szórt fénytelen szemembe.
Lángja átölelt ringatva selymes melegével
és sólyomként ragadott az álmok erejével.
A vágy csillogását kerestem, s megleltem, 
de lidércfénnyé vált, amiben elvesztem.