Ha eljön a tavasz, éled a világ,
messzire űzi a fagyos homályt.
Csillagszekerén távozik a tél,
éjfekete lován majd útra kél.

Ágyából kibújva fel kel a nap,
izzó két szemével sugarat ad.
Virágot hint a tengernyi rétre,
s rámosolyog az időtlen térre.

Lángvörös haját simítja a szél,
lágyan cirógatva csókokat kér
gyengéden szorítja meg a kezét,
s féltőn vigyázza a nap melegét.

2008.01.14