Gyere ide kedvesem, fogd a két kezem, úgy ahogyan régen, oly forrón, szelíden. Ősz hajad simítom, rajta idő ezer nyoma. Ezüstös csillogását homályosítja múlt pora. Kezed érintése, még ma is puha bársony. Szemed türkizében, a lángot is ott látom. Látod-megöregedtünk, mint kertünkben a tölgy, vagy ez a vén föld, mit megfiatalítanak a csillagok. Fogom kezed, el nem engedem, mert a szeretet, mint röpke pillanat, s múlnia nem szabad, örökre itt marad Velem. Most ölelj át kedvesem, tedd szebbé az életem.
