Bűn mardossa lelkem, mi éget itt
legbelül és lényem nem menekül.
Naponta szembesül az érzéssel, mi
keserűen édes.  Már nem Érted élek. 
Egy mondat, mit magamtól kérdek,
bűn szeretni, vagy az a bűn, ha nem
szeretlek Téged? Lennék én Néked a
minden,  térben az idő a tovatűnő,
mi annyi szépséget ad és tartogat.
Lennék az éjszaka, mely csillagos
seregével vigyázza álmodat,vagy a
hajnal mi bíborfénnyel ontja a vágyakat,
szüntelen Érted epedve. Lennék folyó,
mi tovasodró álmokat terelne üres mederbe,
hogy szerelmed meglelve, egyetlen ütemre
rezdülve, perzselve égjen bennünk.
Nem lehet. A kötelék nem enged. Árnyként
körbefon és szorítása megfojtja a bennem
rejlő érzelmet, mit  úgy elmondanék Neked,
de Te érzed és tudod, szívem örökre a Tied.