Ez a szerelem kettőnk vágya,
titkos, szenvedő,
tűzben szunnyadt lélek lángja,
bűnnel, felemelő.

Ki nem mondott szó, gondolat,
cikázik át rajtunk,
s a vágy és az itélet között,
elveszik a harcunk.

Sötét úton, rejtett erővel
szerelmet keresve,
roskadtan mélyülünk a kíntól,
egyre mélyebbre.

Kapaszkodunk két marokkal,
nem adva az álmot,
de akárhányszor színre jutunk,
a bűnünk visszarántott.

Kétségek közt megtagadtuk,
mitől szívünk szenvedett,
hogy ne mutassuk egymás előtt,
a meg sem lelt érzelmet.