Egy percet adj és ne itélj,
ha szánalmat kérek,
bűnben izzó hazug létem
szenvedéstől éget.

Tépd dühöddel darabokra, 
de őrizd emlékedben,
hamis vággyal csitult
lelkem, lábad elé tettem.

Keserűség marta célért, 
még reménnyel indulok,
tövis szúrta talpam alatt
frissen hullt vérnyomok.

Múltam száz éjjel kiséri
a vágy bűnbeeső kínját,
nem találom, bár keresem
a megbocsátás útját.