Folton hordott lelkem
morzsákat juttatott,
megfakult víztükrében
könnyeket hullatott.

Gőggel festett képen
elsodródott évek,
csitult vágyak téli éjen
megpihenni tértek.

Szelíd patak partjáról
az érzés visszanéz,
vízbe veszett illúzióm
kihúzza még egy kéz,

de csak vágy maradt,
mi kővé vált a léttel,
álmos hajnalszárnyon,
elillant szenvedéllyel.