Kimondatlan bús szavak
egy könnyitatott párnán,
elmúlt idők nyomából,
bűnös vágyat látván,

 
meghitt félhomályban,
még megbújó pirkadat,
mely az éj színével
új szárnyat bontogat,

 
szív nélküli csókokban
egy elrejtett pillanat,
az emlékekhez sodor,
mit látni nem szabad,

 
mert minden ölelésben,
egy hazug gondolat,
mely felidézi bennem
a régmúlt álmokat,

 
nem érzek már dühöt,
nem érzek haragot,
csak a szívem sír még,
mi Tőled lett rég halott.