Messze vagyok Tőled, mégis oly közel,
Rád gondolva vágyam újra szárnyra kel,
s az emlékek útján futok majd hozzád,
hol nem múlik idő és nem lesz távolság,

 
szeretjük egymást, úgy mint még soha,
mert mindkettőnknek van rá igazi oka,
és a kinyíló szerelem vágya lesz mi hajt,
mely két karodba zárva örökre fogva tart.

Talán  szenvedély ez, mi most újra éled,
s feledtet velünk sok boldogtalan évet,
hol ki nem mondott szavakat kerestünk,
de üres mondatok voltak, mire ráleltünk.

Tudom, hogy lángol szerelmed izzó vágya,
mely bársony öleléssel szemünket lezárja,
és vállunkon ringva fest majd Rólunk képet,
hol nyoma sem marad a százéves télnek.