Uram! Vétkemre nincs bocsánat,
szeretem azt, akit nem lehet
s gyarló emberként hitem dobva,
ellenszegülni már nem merek.

Bátorítsd a szerelmemet,
hagyd itt ezt a reményt,
s ha bűnös szándék vezérel is,
harcolok e kegyért. 

 
Nézd sorsom, ott van benne
minden kín és szenvedés,
ne itéld a hazugságom,
hogy ne fájjon az ébredés.

Nem számolom már az időt,
csak adj hozzá erőt és hitet,
hogy bűnben élve, tiszta szívvel,
imába foglaljam a neved.

Megszülettem, meg is halok,
s vétkemért ezerszer fizetek,
de akkor lehet szép az élet,
ha emberként is szeretek.