Lángol a tenger, tajtékzik habja,
a vihar villámát szórja szerteszét,
s a vágy fészkében két forró test, 
száz szeszéllyel szembenéz.

Csitulj vihar, lásd a gyönyört,
az ég színe halványkék benne,
s nézd csak tűzként csókol ajkuk,
gátakat dönt nagy szerelme.

Fékezd erődet, ne tombolj úgy,
had szárnyaljon a képzelet,
s testük szorítását érezve ringasd,
mámorban úszó kéjedet.


Öleld Őket égő szenvedéllyel,
suttogjon a  gyönyör varázsa,
s a buja gondolat, ha szárnyra kel,
vigye el éjed, fekete homálya.