Milliónyi színes álom kergeti a csendet,
az éj leple alatt lágy dallamot penget,
meseszárnyán indul álomútján tovább,
megpihen válladon, mint egy tűnő varázs,

 
látom a messzeszálló, bogárszemű felleget,
ahogy megszépíti az egyre fogyó éveket,
s két karodban rejtőzve füledbe suttogom,
csókkal zárd a mát, szebb lesz a holnapom,

 
mert ha ölelsz  Engem, nem fáj már az élet,
oldódik a bűntől minden rejtett vétek,
mi valaha gátolt, hogy ne tudjak szeretni,
s újult erőt merítve vitt el hitet szerezni

 
azért, hogy megtudjam mennyit ér egy perc,
mely úgy múlik szépen, ha szorosan ölelsz,
és emlékemből ki ne tépjem azt a kisszobát,
hol lánggá vált az érzelem, mi újra megtalált.