Gyere szívem gyere, fogd meg a kezemet,
ne sírj értem, ne szomorkodj, ha végleg
elmegyek, mert úgy fáj ez az élet, ha
szembenézek Veled és elmondom azt,
hogy könnyel teli szemek, búcsúzásra
várva percet számolgatnak, s minden
egyes tűnő percre alkonyt varázsolnak
a jövő hangjai, mik suttogásba fúlnak,
jajkiáltást haldokolva sötét árnyaival,
éj nyomába hullnak, mert nincs remény
tovább az órák egyre múlnak, s hogy ne
vesszen a szépségük, hittel lángra gyúlnak,
de nem sokáig égnek, füstjük messzeszáll,
nyomában a halál síri csendje vár, hol    
szavak némasága rejtett álmot takar,
nincs többé vágy sem, mi éltetni akar,
csak a csend homálya szürkíti az eget,
mely elsodorva felkap és száműzi a hitet.