Álmomban ma boldog voltam,
egy patak partján álltam,
a víz felett lepkék szálltak,
a sűrű félhomályban.
Színes szárnyuk mesésnek tűnt,
ahogy röpködtek a szélben,
s ezer apró csillagfény gyúlt,
mely ragyogott az éjben.
Néztem ahogy párosával lepketáncot
jártak, suhanva az éjszakában,
csak egymásra vágytak.
Nem számított jelen, sem múló pillanat,
az sem számított, ha jött a pirkadat.
Élvezték életük röpke perceit,
s nem kérték számon múltjuk éveit.
Tudták, hogy a varázs nem tarthat soká
és repülni kell, amíg van hová,
mert ma kell élni, holnap lehet késő,
a sors nem lesz mindig oly elnéző,
hogy megadja az érzést mire sokszor
vágytunk, hát éljünk csak a mának,
hogy ne tűnjön az álmunk.
Szeretnék Én is lepkeként élni,
gonosz világ helyett egy másikat nézni,
s megtalálni benne mindazt a szépet,
mit, tudom nem találok, mert
elvesztettem végleg.