Ébenfekete színű lovammal szélsebesen vágtattam a réten, ezernyi porszem szállt, ha repültünk vele a meleg nyári szélben. Nyerítésétől visszhangzottak a környékbeli utcák és terek, mindig tudták az emberek hová, s merre megyek. Mikor fésültem selymes szőrét, gyémántként ragyogott az éjben, hozzá simulva boldog voltam, gyeplőjét fogva semmitől sem féltem: Ő maradt a gyermekkorból a legszebbik emlékem.
