Nem vallok már szerelmet,
mert ugyan kinek, s minek,
amit érzek itt legbelül,
egy kopár, kietlen sziget.

Szavakat mondunk félve,
ígérjük egymásnak, soha,
aztán jön egy pillanat,
s a szép érzésnek oda.

 
Van egy végső döntés,
van egy végső határ,
mikor a szív üressé válik,
s mi jó volt, messze jár,

 
mert ha bízunk egy szóban,
s a hitet, bizalmat elveszik,
az elsuhanó, forró vágyak,
az álmot tovakergetik.

Bár lehetnek még érzések,
mit másképp lát az ember,
de nem csillog már régi fénye,
egy múló szerelemmel.