vérem lávaként forr, erőtlenné válok, egyre jobban, a vágy kerít hatalmába, az érzés bénít meg, nem vagyok ilyenkor többé, ura a helyzetnek, talán egy más világba érek miben elveszek, és benne, gyönyörtől kéjes mámortól, sírva szenvedek, hogy mit adsz nekem, szóval leírni nem lehet, felülmúlja a vágy a szerelmet, mikor érint két kezed, mert az érzéshez nem kell toll, papír, üzenet, elég egy ölelés, s a mindenségbe visz el a képzelet.
